Szövetségünk

A Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségének létrehozása elementáris követelményként jelentkezett. Ennek egyik előfeltétele volt az egyes országokban működő, egyesületeket összefogó országos szervezetek felkutatása. A velük való kapcsolatfelvétel után lehetett gondolni kontinentális szinten egységes keretek megteremtésére. A kapcsolatfelvételek, az egymás közti érintkezés a posta és a telefon mellett egyre inkább digitális eszközök igénybevételét tette szükségessé. Nem csupán az információk gyors kicserélése, hanem a homepage, honlap felállításával és folyamatos működtetésével betekintést tudunk nyújtani működésünkbe, és érdeklődő kívülállók is képet alkothatnak rólunk. A közös honlap átfogó, sokrétű tájékoztatást nyújt, ezáltal nagyobb összefüggésben válik láthatóvá szórvány jellegünk.

Digitális eszközökkel gyorsabban és erőteljesebben lehet elvégezni a legkülönbözőbb szervezési feladatokat, előkészíteni rendezvényeket, találkozókat. Habár ez a módszer nem pótolhatja a személyes találkozásokat, a távolságok leküzdésében nagy segítségünkre van a villanyposta, amit tréfás hangzással „emil“-nek is szokás nevezni.

Fennáll természetesen az a veszély, hogy ezáltal még inkább virtuálissá válik életünk; emberi kapcsolataink személytelenné válnak, sokszor nem tudjuk, kik akadnak fenn böngészés közben a hálózaton, netán kik élnek vissza bizalmunkkal és ellenünk használják fel a rólunk kihalászott információkat.

Mindennek ellenére az önálló, szerves közösségi élet a szórványban eleve nem zárja ki, sőt éppenséggel szükségessé teszi a kapcsolatok egész hálózatának kiépítését és működtetését. Anyagi eszközök hiányában csakis az internet segítségével oldható meg pl. a távolsági oktatás, a kulturális javak közvetítése ma már szintén digitális úton is lehetséges.

Ezek az eszközök egyrészt lehetővé teszik az egyesületek, országos szervezetek más országokbeli magyar egyesületekkel való folyamatos együttműködését, kissé nagyképűen „világháló“ megteremtését, másrészt az anyaországgali kapcsolatok sokrétű ápolását, végeredményben oly módon, hogy minden „rész“ ellátja saját feladatát, de egyetemes magyar szinten kölcsönösen kiegészíti egymás feladatkörét, mert  részt vállal belőle.

Bárhogyan is vesszük, a nyelvterületen kívül létező szórványok nagyban virtuális közösségek, s a honlapon keresztül jelennek meg, mintegy ott vannak otthon. Minden gyakorlottság mellett sem feledhetjük, hogy ez a fajta életmód nem cél, hanem eszköz, tehát így is kell bánni, élni vele. A cél pedig a személyes találkozásokból táplálkozó fizikai és szellemi összefonódás, amit az együvé tartozás élménye hatja át.

Deák Ernő